A Nemsznob Gasztro még többször jelentkezik majd egyik kedvenc helyéről, a Nagycsarnokból. Főként azért, mert mint alapanyagforrás, joggal tekinthető a gasztronómia egyik kiindulási bázisának. Jó szokásunk szerint, nyitáskor vettük célba a Csarnokot, főként, hogy egy 350 fős Márton-napi zsíros kenyér-party alapanyagait beszerezzük, részint családi libavacsoránkhoz is szükségünk volt néhány dologra.
Negyed hét körül az árusok egy része még nem fogadott vevőket, voltak, akik a kipakolási fázisban voltak, néhány bolt egyszerűen zárva tartott. Megszokott baromfisainknál viszont már nagyüzem volt. Első körben mintegy 12 kg libazsírra lett volna szükségünk, persze nem a tízdekás kiszerelésben. Találtunk is elfogadható áron, ám hamar kiderült: derék árusaink rugalmasan szelektálnak a víziszárnyasok között, ugyanis a félkilós zsírok mintegy fele kacsazsír volt. A különbség leginkább a sűrűségben mutatkozott, a kacsáé jóval folyósabb volt. Nem lett volna gond, ha szólnak róla, így akkor is átverés jelleget öltött, ha valójában egy árban voltak. Azt már többször tapasztaltam, hogy bőrös- és testháj vásárlásnál összemosódik a kacsa meg a liba. Ki kéne próbálni, hogy egy kifinomult ízlésű gaszto-virtuóz vajon meg tudja-e különböztetni a két ízt. Libacomb ügyben hatalmas volt a választék, a vézna fitness-comboktól a kigyúrtakig minden előfordult. Az árak is ennek megfelelően változtak, állítólag a szűkülő libakínálat a piac alaptörvénye szerint szombatra virradólag drágulást hozott. Mi 2000 Ft körül kaptunk 4 db közepes combot, amivel elégedettek voltunk. A legnépszerűbb liba-rész azonban eltűnt a Csarnok pultjaiból: a libamell. Ennek oka valószínűleg az évről-évre növekvő Márton-kultuszban keresendő. Vendéglős barátom, akinek még külön bejegyzést szentelünk majd e blogban, egy héttel eltolta a Márton-napi libavacsorát éttermében, mondván, ezen a hétvégén máshol már egymást érik az ilyen programok. Nyilván ez is közrejátszik abban, hogy felvásárolták a libamelleket. Mint takarékos vásárlók, egy kis pecsenye libamájjal toldottuk meg a vásárlásunkat. Vasárnap aztán elkészült a májas zsír, fokhagymával, fűszerekkel na meg három kiló májjal felturbózva a hétfői 350 zsíros kenyérhez. Külön gondot okozott, hogy mi az az igazságos megoldás, ami segít felszámolni a máj utáni mélyre-hatoló vájármunkát a kenyerek megkenésekor. Nem túl elegáns, ám praktikus módon botmixerrel májpürét készítettem, amit a zsírhoz kevertem, Persze ez is leszáll az aljára, ám reggel fel fogom keverni a kifagyott zsírt és remélhetőleg kiváló májas csemege lesz belőle. Erről megpróbálok majd külön beszámolni. De lássuk az otthoni menüt: semmi fakszni: sült libacomb vele sült májjal, hozzá rántott pecsenye-libamáj, libazsírban dinsztelt kibédi hagymás törtkrumpli, savanyúság. Finom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése